Ma délután visszarepültünk a szigetről a félszigetre, de még mindig a sarkkörön túl. A Spitzbergákon töltött kb. 48 óra még kavarog bennem, bennünk. A legfurcsább talán, fákat látni újra, mert ott a tundraövezetben semmi nem nő, fa sem. A szigeten élő oroszoknak láthatólag hiányozhat is a tajga, vagy legalább néhány nyírfácska...

Közben meglepődve láttuk, hogy a blog látogatottsága az elmúlt órákban a korábbi tízszeresére ugrott, ami az index2-nek köszönhető, igen, felkerültünk a spenótfőzelék és az álmos macskák  szinkronalvása közé..

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.