Sosem lehet tudni, hogy egy ötlet, egy gondolat mikor kezdődött igazán, hol van az eleje, és meddig tart az előzménye. A mi északi utunk valamikor január elején  indult, egy ebéd közben merült fel, hogy de jó lenne elmenni északra. Talán így elsőre még nem is az északi sarkra, de legalább a sarkkörön túlra. Oda ahonnét jól látszik az északi fény, pláne idén, amikor erőteljes napkitörések várhatók, aminek köszönhetően nagy esély van arra, hogy a bakancslisták előkelő helyén lévő sarki/északi fényt mi is megláthassuk...  

Ha már a sarkkörön túlra megyünk, miért nem "ugrunk" át a Spitzbergák szigetére, végül is onnan már egész közel van. Mint ide Norvégia... .És ha már ott vagyunk Svalbard szigetén, nem kéne kihagyni egy kutyaszánozást. Miért ne maradhatnánk ott még egy napot, s akkor motoros szánnal barangolhatnánk egy napig a Jégszigeten. És jöttek, jöttek az ötletek, az északi fény már lassan csak egy epizódnak  tűnt a nagyszabású tervek között. Hát valahogy így kezdődött...