Így kezdődött....
2014.03.12. 02:00
Sosem lehet tudni, hogy egy ötlet, egy gondolat mikor kezdődött igazán, hol van az eleje, és meddig tart az előzménye. A mi északi utunk valamikor január elején indult, egy ebéd közben merült fel, hogy de jó lenne elmenni északra. Talán így elsőre még nem is az északi sarkra, de legalább a sarkkörön túlra. Oda ahonnét jól látszik az északi fény, pláne idén, amikor erőteljes napkitörések várhatók, aminek köszönhetően nagy esély van arra, hogy a bakancslisták előkelő helyén lévő sarki/északi fényt mi is megláthassuk...
Ha már a sarkkörön túlra megyünk, miért nem "ugrunk" át a Spitzbergák szigetére, végül is onnan már egész közel van. Mint ide Norvégia... .És ha már ott vagyunk Svalbard szigetén, nem kéne kihagyni egy kutyaszánozást. Miért ne maradhatnánk ott még egy napot, s akkor motoros szánnal barangolhatnánk egy napig a Jégszigeten. És jöttek, jöttek az ötletek, az északi fény már lassan csak egy epizódnak tűnt a nagyszabású tervek között. Hát valahogy így kezdődött...
Magyarok az északi sarkon... avagy soha ne egyél sárga havat!
2014.03.12. 01:18
Az utazás ötlete után néhány héttel a világsajtó is felfigyelt ránk: mi csak szerény szponzorszerzés céljából tettünk óvatos tapogatózó lépéseket, nem sokkal ezután már a TV2 élő adásában találtuk magunkat Juhász Árpáddal. A riport előtt már úgy konferáltak fel minket, hogy "Magyarok az északi sarkon...." Úgy voltunk kezelve, mint akik épp a Mount Everestre készülnénk oxigén palack nélkül, vagy át akarnánk úszni az Atlanti-óceánt, Ezzel szemben az derült ki, hogy a Trivtko-Sváby páros már 7 éve megelőzött bennünket, s már voltak a Spitzbergákon, ahol annak jártak utána, hogy nekünk magyaroknak 1920-as nemzetközi szerződés szerint milyen különleges jogaink vannak arrafelé. Többek között szabadon alapíthatunk kutatóbázist, ahogy a riporter páros ezt is meg is tette, így nekünk sem maradt más a GPS koordináták ismeretében, mint felkeresni ezt a helyet, egy kicsinyke Magyarországot fenn északon