A több órás múzeumi séta után úgy döntöttünk, hogy autóba ülünk, és elmegyünk Tromsötől kb. 60 km-re, a fjordok torkolatánál fekvő Sommaroy  (norvégul: nyár szigete) szigetére. Az úton csupa unalmas kép készült, pl. ez: 

A tervünk az volt, hogy lássuk a nyílt tengert és egy ottani szállodában kipróbáljuk, milyen a szaunából kilépve az Atlanti-óceánban lehűteni magunkat. Ez utóbbiból végül nem lett semmi, mert lefoglalták az egész fürdőt, bosszúból helyette ettünk egy hamburgert meg egy fishburgert.

A fjordok, szigetek látványa lenyűgöző, de egyben újszerű élmény is volt a közép-európai szemünknek, hisz kék-zöld tengert hóesésben, mögötte hófödte csúcsokkal ritkán látni, nemhogy mifelénk, de még az Adrián is. Itt az időjárás állandó váltakozásában hol szürke, hol, kék, hol zöld volt a tenger, ráadásul visszafelé még egy nagyobb hóesésbe is belefutottunk. Már épp azon gondolkodtunk, hogy kipróbáljuk igaz-e amit az útikönyvek írnak: az eltévedt, elakadt utazók errefelé büntetés nélkül feltörhetnek egy elhagyott nyaralót, majd bejelentik a rendőrségnek a behatolást, végül felhívják a tulajt (akinek a száma a falon), a végén pedig kártérítésként némi készpénzt hátrahagyva távoznak. Mikor a tulaj később megérkezik egy új lakattal, boldog, hogy megmenthetett egy túlélőt….

 A tenger, az időjárás állandó váltakozása mellett a nap állandó kísérői a rénszarvasok voltak: végre három nap után megpillanthattunk egyet, illetve többet is gyönyörű aganccsal. 

Rengeteg fotótéma volt az út során, akár háttérképeknek is beillő hófödte kövek, moszatok a tengerparton. 

Este ismét hóesésben értünk Tromsöbe, ahol a friss hó a Karácsonyt juttatta eszünkbe, meg az a meleg hangulat, ami házak ablakaiból áradt. Norvégiában az egyik legkülönösebb látvány, legalábbis számunkra, hogy a lakások este mint egy kirakat, úgy néznek ki: ízléses belső elrendezés, erős megvilágítás és semmi sötétítő függöny, reluxa stb., az utcáról bárki benézhet egy család nappalijába, őket ez valahogy egyáltalán nem zavarja. Itt (sem) lennék redőnykészítő, vagy kerítésépítő... 

Távol áll tőlem az a fajta provincializmus, hogy rajongjak mindenért, ami nem olyan mint nálunk, de elgondolkodtató ez a látvány…

És mai nap sem maradhat élő kapcsolás nélkül:

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.