Mielőtt ide érkeztünk volna a Spitzbergákra, nem értettem, hogy miért kell útlevél ahhoz, hogy egy norvég szigetre belépjünk, miközben Norvégiába személyivel is be lehet menni. Most, hogy a sziget egy különös helyén, a tulajdonképp orosz fennhatóság alatt lévő Barentsburgban jártunk, már értem. A szigeten belül bárki szabadion mozoghat, furcsa is lenne egész évben (amiből három hónap sötétség) schengeni határőrizetet fenntartani, ahol olyan hideg van, hogy hal sem igen van a vízben, és télen is csak egyfajta madár bír itt maradni.

Anno három szovjetorosz bányászfalu működött itt a hatvanas évekig, de ma már csak Barentsburgban lakik kb. 300 orosz, a másik kettőt a szénbányászat megszűntével magukra hagytak, annyira, hogy még a mosatlan edények is ott maradtak a mosogatóban.

Aki nem járt anno a Szovjetunióban, ma még megteheti ha ellátogat ide, megtalálja a legészakabb ponton elhelyezett Lenin szobrot, igazi panelházakat, orosz bányászokat, elnyűhetetlen Kraz teherautókat, és egy vörös medvét is.

Otthon már sokan követelik, hogy mikor küldünk már egy igazi jegesmedvés fotót, hát most itt van, tessék, egészen közelről. De nem ám a megszokott fehér jegesmedve, hanem mindjárt piros, akarom mondani vörös…

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.