Az út előtt pár nappal, egy könyvben olvastam Barbaráról, aki négy éve költözött Angliából a Spitzbergákra. Oda ahol, nem születik senki és nem is temetnek el senkit, ahol sokan csak pár évig maradnak itt és ahol 3 hónapig teljes sötétség van, s a hó csak május végén olvad el. Az indulásunk előtt nem tudtuk elérni egymást, de mivel itt szinte mindenki ismeri őt, így könnyen rátaláltunk a galériában. Korábban fotózással foglalkozott, pár éve pedig a képkeretezést is megtanulta, így most a saját fotóihoz is a megfelelő keretet tudja hozzáadni. Elmondása szerint az ő élete itt teljesedett ki, mondhatnám úgy is: az életéhez is itt találta meg a megfelelő keretet....

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.